The Social Media Book TAG

Sziasztok! :)

Gondoltam a változatosság kedvéért hozok egy tag-es bejegyzést, és a social media book tag-en akadt meg a szemem. A lényeg, hogy különböző közösségi oldalakhoz kell társítani könyveket, a meghatározásuk alapján. :)

Twitter - A legrövidebb kedvenc könyved

Általában nem szoktam 300 oldalnál rövidebb könyveket olvasni, és jobban szeretem a hosszabb történeteket. De könyvhéten kezembe akadt A Vas Druida krónikái 1. része, az Üldöztetve, ami mindössze 286 oldalas volt és hihetetlenül élveztem minden egyes oldalát. Ez eddig a legrövidebb kedvenc könyvem.

 

Facebook - Egy könyv, amit mindenki rád akart tukmálni

Mivel az ismerősi körömből nem valami sokan olvasnak könyvet, így főleg a molyon szoktam értesülni a legújabb könyvőrületekről. Volt pár ilyen könyv, de legutóbb a Reménytelennel jártam így és biztos vagyok benne, hogy rengetegen hallottak már róla. Nem volt rossz, nagyon élveztem, annak ellenére, hogy a tömény romantikáról szóló könyvek nem az én műfajom. Ennek ellenére kiemelkedőnek tartom a műfajon belül.

Tumblr - Egy könyv, amit még azelőtt olvastál, hogy menő lett

Úgy gondolom, hogy a Vámpírakadémia a megfelelő könyv ide. Ugyanis én még 2013 elején foghattam a kezembe, és a film megjelenése táján értesültek sokan a könyvről. A sorozatot csak dicsérni tudom, mert kivételesenjól megírt és cselekményes, romantikával fűszerezve. :)

Myspace - Egy könyv, amire nem emlékszel, tetszett e vagy sem

A legtöbb esetben olyan könyvnél érzem ezt, ami nem is volt rossz, viszont nem is nyűgözött le. Ezeknek a cselekményét hamar elfelejtem, és megfakulnak az emlékek azzal kapcsolatban, hogy miket éreztem a könyv olvasása közben. Ide a Szellemidézőt sorolnám, mivel csak részletekre emlékszek, és nem igazán vagyok tisztában azzal, hogy tetszett-e vagy sem.

 

Youtube - Egy könyv, amit remélsz, hogy meg fognak filmesíteni egyszer

Azért félem megnevezni ezt könyvet, amit már régóta szeretnék filmen látni, mert nem szeretném ha a film minősége befolyásolná a könyvet. De viszont az emberben van egy olyasfajta érzés, hogy szeretné a hőn áhított karaktereket filmvásznon is látni, nem csak a képzeletében. Ez a Részben ember Dan Wells-től. 

Instagram - Egy könyv, aminek annyira szép a borítója, hogy muszáj volt felraknod Instagram-ra

Az igazat megvallva nem használok Instagramot, így nem is tudnék kirakni képet. Viszont megannyi borító van, amiért meghalnék. Nem akarok ugyanabból a sorozatból még egy könyvet megnevezni, de rögtön a Ruins jutott eszembe, ami egyszerűen... nem igazán tudnám megnevezni mi az, ami lenyűgözött benne. Csk azt tudom mondani, hogy azóta is mindennap megcsodálom a polcomon. :)

Goodreads: Egy könyv, amit mindenkinek ajánlanál

Elég sok ilyen könyv van, de itt a különböző korosztályokra is tekintettel kell lenni. Ez roppant nehéz, de úgy gondolom a Vihartáncos mindenki számára egy jó olvasmány. Nekem legalábbis hatalmas élményt nyújtott, és azóta is a kedvenc könyveim között tartom számon. :)

Michael J. Sullivan: Trónbitorlók

Végeztek a királlyal. Kerestek két bűnbakot. Rosszul választottak.

Ez a könyv nem a legyőzendő, ősi gonoszról vagy egy bosszúálló árváról szól, csupán két fickóról, akik rossz időben rossz helyen találták magukat… Royce Melborn a hétpróbás tolvaj, és kardforgató társa, Hadrian Blackwater Riyria fedőnéven cselszövő nemesek veszélyes és lehetetlennek tűnő megbízásait vállalja el, amivel messze földön hírhedté váltak. Mígnem egy legendás kard ellopása ürügyén csapdába csalják őket, hogy bűnbakként rájuk fogják a király meggyilkolását. A kivégzés elől csak úgy szabadulhatnak, ha végére járnak a királyokat és királyságokat porba sújtó ősi rejtélynek…

Kiadó: Fumax

Oldalszám: 342 oldal

Fordította: Makai Péter Kristóf

 Royce Melborn és Hadrian Blackwater egész Avrynban hírhedt tolvajok; ők ketten alkotják a Riyriát. A fülszövegben is olvashatóan lehetetlennek tűnő megbízásokat vállalnak el becses pénzekért cserébe. Azonban egy nap betoppan egy magát Delano DeWhittnek nevezett báró, aki Pickering gróf kardjának ellopásával kéri meg a Riyriát. Royce-nak eleinte nem tetszik az ötlet, hiszen hónapokkal előtte megtervezik az akcióikat, azonban ezt a feladatot már másnap el kellene végezniük. Hadrian végül ráveszi társát a küldetésre. De a kard helyett Melengár király holttestét találják a palota kápolnájában és rá kell jönniük, hogy csapdába csalták őket.

“Will Hadrian felé biccentett. - Nézd meg alaposan, hány kardot hord magával! Akinél egy van, az vagy tudja használni, vagy nem. Akinél két kard van, annak fogalma sincs a vívásról, de szeretné elhitetni veled, hogy mégis. No de akinél három kard van... az nem kis teher! Senki sem fog ennyi acélt magával hurcolászni, ha nem ezzel keresi a kenyerét.

 Már az elején észre lehet venni, hogy az író nagy hangsúlyt fektet a leírásokra, és nagyon élethűen adja vissza a hangulatot, a szereplőket és a helyszínt. Semmi sincs elhanyagolva, minden nagyon részletesen van felépítve. Ami eleinte zavaró lehet, az az egyes mondatokban elejtett "morzsadarabkák" a múlt nagy csatáiról, híres alakjairól és a történelemről. De a sok idegen név ne ijesszen meg senkit, hiszen később minden összeáll; vagy ha nagyon kiváncsiak vagytok a könyv elején és végén is található egy kis útmutató. (A sorozat 3. részében már nem található se térkép, se névjegyzék, de addigra remélhetőleg mindenki megjegyzi a fontosabb adatokat.)

 A könyvben ne számítson senki világmegváltó döntésekre, mert aki így kezd neki, az hamar félbe fogja hagyni. Mindennek eljön az ideje, és hagyni kell, hogy kibontakozzon a történet, hiszen egy hat kötetes sorozatról beszélünk. De félreértés ne essék, mert egy nagyon jól megírt és szórakoztató könyvről beszélünk, csak ne felejtsük el, hogy egy sorozat 1. része a felépített világ bevezetéséről szól.

“– Egy barna ló! – mondta döbbenten a barát. – Nem tudtam, hogy van belőlük barna is.
– Mar szerelmére, maga szerzetes! – Alrik hitetlenkedve csóválta a fejét, és két testőre is hasonlóképpen cselekedett.
– Tényleg nem tudtam – válaszolta szégyellősen Myron. Az izgatottsága azonban nem csillapodott, ahogy hozzátette: – Milyen színűek vannak még? Van belőlük zöld? Kék? Úgy, de úgy szeretnék látni egy kék lovat!

 Royce-ról és Hadrian-ról nem sok mindent tudunk meg a történet során, csupán néhány tulajdonságukra derül fény, de ez is elegendő ahhoz, hogy megszeressük őket. Én legalábbis imádtam őket. Jó értelemben bolondok, hihetetlenül szórakoztatóak, és mindkettejük szíve a helyén van, hiába tolvajok. Alrik, a meggyilkolt király fia valamint Myron, a szerzetes is rendkívüli karakter, akiket nem lehet nem szeretni és ez kifejezetten Myronra értem.

 Ajánlás: A könyvet (és a sorozatot is) legfőképp azoknak ajánlanám, akiket nem zavarnak a több soros leírások, szeretik a jól kidolgozott történeteket és egy kis szórakozásra vágynak. A fantasy rajongóknak is figyelmébe ajánlom, habár az első részben egy varázsló ha felbukkan. De az elfekből kiindulva még sok újdonságra számíthatunk.

Pontozás: 4 pont

Júliusi összefoglaló [2014]

Sziasztok!

Júliusban sokkal kevesebbet olvastam (időhiány miatt), mint Júniusban, de annál jobbakat és annál sokrétűbb témákban. Kezembe került a romantikustól, a fantasy-ig, kalandregénytől a sci-fi-ig minden. Mégha keveset is olvastam, úgy érzem rengeteg új élménnyel lettem gazdagabb, és egyik könyv jobb volt mint a másik.

Olvasások júliusban

Júliusban 6 könyvet olvastam el (a hónapban elkezdett és befejezett könyvek), és közülük...

sorozat első része: 4 db

sorozat befejező kötete: 1 db

önálló regény: 1 db

Megjelenés(ek)

Számomra csupán 1 olyan könyv jelent meg, ami felkeltette az érdeklődésemet és már hónapok óta vártam rá. A Fumax kiadó megörvendeztetett bennünket a Részlegesek trilógia befejező kötetével, a Ruins-szal. Amint megláttam a neten, rögtön megrendeltem és alig bírtam megülni a fenekemen, míg a futárt vártam. :D

Könyv beszerzések

A hónapban 5 új könyvet sikerült vennem:

- Katja Millay: The Sea of Tranquility – Nyugalom tengere 

-  Dan Wells: Ruins - Romok

- Michael J. Sullivan: Trónbitorlók

- Michael J. Sullivan: Az elfek tornya

- Michael J. Sullivan: Birodalom születik

Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos

John Wayne Cleavernek hívnak. 15 éves vagyok, és a hullák a hobbim.
A terapeutám szerint szociopata vagyok.
De nem vagyok sorozatgyilkos.

John veszélyes, és ezt ő is tudja magáról. Megszállottan érdeklődik a sorozatgyilkosok iránt, de nem szeretne hozzájuk hasonlóvá válni. Pedig óriási a kísértés…

Mivel gyerekkora óta a családja által üzemeltetett halottasházban segédkezik, hozzászokott a holttestek látványához és meg is kedvelte őket. Azok legalább az élőktől eltérően nem kérnek számon rajta minduntalan emberi érzéseket.
Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: emberfeletti képességekkel bír.

Kiadó: Fumax

Oldalszám: 240 oldal

Fordította: Szebegyinszki Szilvia

 John egyáltalán nem hétköznapi srác, hiszen már kiskora óta a hullaházban segédkezik Anyja és Margaret mellett. Ide menekül a külvilág elől és itt lel nyugalmat bármi történik. Azonban személyiség zavarban szenved; legalábbis ezt állítják róla. Nem érez empátiát más emberek iránt, valamint az emberek többségét inkább látná holtan, mint élve. Úgy gondolja, hogy az ő sorsa, hogy sorozatgyilkos legyen és ezen már nem tud változtatni. Ennek megakadályozására állított fel szabályokat.

 De a városban feltűnik egy sorozatgyilkos, aki brutálisan öli meg áldozatait és a tett helyszínén furcsa 'tócsákat' hagy. John nyakig belekeveredik az ügybe és tudja, hogy csak ő állíthatja meg a gyilkost.

“Egyedül éreztem magam, egyetlen levél voltam, amely mérföldekre hullott a nagy közös kupactól.

A könyv számomra hatalmas élményt nyújtott magával az alap felállással, hiszen nem hétköznapi szereplővel van dolgunk. Úgy gondolkodunk ahogy John, úgy cselekszünk ahogy ő, azt érezzük amit ő és teljesen az ő bőrébe bújunk. A könyv első fele nagyjából John életét tárja elénk, a gondolkodás módját és a személyiség zavarát, valamint az azzal járó nehézségeket mutatja be. Bekövetkezik az első gyilkosság, és ezzel együtt belekeveredünk egy hullámba, ami egészen a könyv végéig visz bennünket, és azután is tart a következő részekben.

 A szervezkedés, a kutakodás teljesen magával ragad, és csak a pillanatot várjuk. A pillanatot, amikor életek, sorsok dőlnek el és amelyben Dan Wells a végletekig fokozza a feszültséget.

“Az ember olyan dolgoktól fél, amelyek fölött nincs irányítása. A jövőtől, a sötéttől, vagy attól, hogy valaki megöli. Ezért nem fél önmagától, mert mindig tudja, mit fog tenni a következő pillanatban.

 John karaktere összetettebb mint elsőre tűnik. A szemlyiségzavara ellenére, voltak pillanatok, mikor úgy éreztem igenis érez; de voltak olyan helyzetek, amikor megrémültem tőle. Ő azonban bebizonyította, hogy megtudja őrizni önmagát, tudja ki valójában és irányítani tudja a belső démonát. Ami még szembetűnő vele kapcsolatban, hogy sokkal érettebb, mint társai. Lehet, hogy tinédzserekre jellemző felindultságból cselekszik, és nem minden tettét gondolja végig, de a hónapokig tartó szervezkedés és türelem felnőtt gondolkodásmódra utal.

 Brooke teljesen meglepett a viselkedésével, hiszen nem gondoltam volna, hogy az iskola hírességei normálisak is tudnak lenni. Az utolsó csepp - amikor végleg a szívembe zártam - ez a mondat volt: „Szereti a lovakat, a mangákat, a nyolcvanak évek zenéjét, és mindig későn indul el, ezért futnia kellett az iskolabuszhoz.” Elgondolkodtató volt, hogy nem-e rólam mintázták Brooke-ot.  

 A többi szereplő teljesen rendben volt, egyiket se éreztem feleslegesnek; mindegyiknek volt (...vagy lesz...) valami szerepe a történetben.

 Ha egy mondatban kellene összefoglalnom: Lebilincselő történet egy kivételesen tehetséges író tollából, amit garantáltan nem fogsz elfelejteni. 

Pontozás: 5/5

Tetszett: ahogy a tűzről beszélt

Kedvenc szereplő: John, Brooke

Agatha Christie: Gyilkosság az Orient expresszen

Hercule Poirot-t, a híres magándetektívet egy sürgős ügy Isztambulból Angliába szólítja. Az Orient expresszen már nincs szabad hely, ám a vasúttársaság tulajdonosa elintézi, hogy Poirot mégis fülkét kapjon a szerelvényen. Az utasok egyike felismeri őt és csinos summát kilátásba helyezve felkéri, járjon utána, ki ír neki fenyegető leveleket. A detektívnek nem szimpatikus a nyers modorú amerikai, ezért elutasítja az ajánlatot. A férfit másnap holtan találják a fülkéjében. Poirot-nak minden ravaszságára szüksége van ahhoz, hogy időben megoldja az ügyet, hiszen a hótorlasz miatt veszteglő vonat hamarosan elindulhat a következő állomásra, ahol a hatóságoknak jelenteni kell a bűntényt…

Kiadó: Európa
Oldalszám: 282 oldal
Fordította: Katona Tamás

Életem első Agatha Christie könyve volt és be kell vallanom, sok értékelést elolvastam, mielőtt megvettem. Tudom magamról, hogy a krimi-műfaj nem áll közel a szívemhez, így próbáltam olyat választani, amit sokan dicsérnek. Így esett a választásom a Gyilkosság az Orient expresszre.

A könyv 3 részből áll: az elsőben megismerjük a szereplőket, a helyszínt, valamint magát a gyilkosságot. Ezután következik a 2. rész, amelyben Poirot kihallgatja a 12 utast, majd a későbbi fejezetekben összefoglalja a hallottakat. Majd a 3. részben - figyelembe véve a nyomokat - újra kihallgat pár utast. Végül a bonyodalmas, kusza szálak a legegyszerűbb megoldáshoz vezetnek.

Lehet, hogy mindenki hazudik…, de ez sem segít rajtunk. Ha mindenki hazudik, abba ugyanúgy belezavarodunk, mint ha mindenki igazat mond.

Az alapötlet egy egyszerű gyilkosságnak tűnik, de a kisebb-nagyobb nyomok teszik bonyolulttá a kiderítését. A vallomások pedig csak fokozzák ezt. Én is találgatni tudtam, hogy ki(k) a bűnös(ök).
A történet mindvégig fent tudja tartani az olvasó figyelmét, és egyáltalán nem untató a sok-sok vallomást hallgatni. Az utolsó részben pedig alig várjuk, hogy összeálljon a kép és végre megtudjuk a megoldást.

– Maguk elé terjesztettem a megoldást – mondta Poirot. – Most pedig tisztelettel távozom…

 A szereplőgárda a világ minden tájáról gyűlik össze (angol nevelőnő, német komorna, orosz hercegné stb.), és ez eleinte nem lehet furcsa, azonban a gyilkosság megoldásában nagy szerepet játszik. A sokszínűsége miatt még érdekesebbé teszi a könyvet, hiszen a szereplők nagyban meghatározzák egy történet élvezhetőségét.
 Agatha Christie mély nyomot hagyott bennem és egészen biztos fogok még tőle olvasni.

Pontozás: 4/5
Tetszett: a magyar útlevél-ügy
Kevésbé tetszett: -
Kedvenc szereplő: Hubbardné asszony