María Dueñas: Elfelejtett misszió

Blanca Perea egyetemi tanár, negyvenes évei közepén, akit a férje néhány hónapja elhagyott szeretője kedvéért. Blanca, hogy minél messzebb kerüljön otthonról, és végiggondolhassa életét, elfogadja egy amerikai egyetem kutatói ösztöndíját és elutazik Kaliforniába. Az egyetem azzal bízza meg, hogy rendszerezze Andrés Fontana hagyatékát, aki harminc évvel ezelőtt a Modern Nyelvek Tanszék igazgatója volt. 

Fontana írástudatlan bányászcsaládból származott, de a helyi úriasszony hóbortjának köszönhetően lehetősége nyílt Madridban tanulni, ahol elvégezte az egyetemet. 1935-ben egy ösztöndíjjal az Egyesült Államokba távozott, ahonnan soha nem tért haza, mert 1936-ban kitört a polgárháború. Blancát lassanként megismerkedik a tanszék oktatóival, és vezetőjével. Egyik nap vásárlás közben bemutatják a hatvan körüli Daniel Carternek, aki valamikor a tanszék tanára volt, kiemelkedő hispanista, de mára visszavonult. Daniel szülei akarata ellenére nem orvosnak tanult, hanem beiratkozott spanyol szakra, ahol megismerkedett Andrés Fontanával. Ő beszélte rá, hogy pályázza meg a Fullbright ösztöndíjat, melyet az 1950-es években hirdettek meg először Spanyolországba. Daniel az ötvenes évek elején érkezett Madridba és beutazta a félszigetet. 

E három ember sorsa fonódik össze a regényben, melynek végén minden titokra fény derül. Az Elfelejtett misszió María Duenas második regénye, az első Öltések közt az idő címmel jelent meg magyarul.

Kiadó: Gabo
Oldalszám: 520 oldal
Fordította: Cserháti Éva

Eleinte féltem a könyvtől, semmilyen kritikát nem olvastam róla, nem igazán tudtam mire számíthatok. (Csupán az írónő másik könyvéről, az Öltések közt az időről hallottam elég pozitív véleményeket.)  Érdekesnek hatott a fülszöveg alapján: három egyszerű ember sorsa összefonódik és valami nagy titokra derül fény befejezésül.

Az elején megismerhettük Blanca-t, aki sürgősen távozni készül Spanyolországból, a férjétől való elválása okozta sebek, és fájdalom elől menekülve. Egy ösztöndíjnak köszönhetően el is utazik az Egyesült Államokba, ahol a munkája nem más lesz, mint Andrés Fontana hagyatékának feldolgozása. Daniel Carterrel egy kolléganőjének köszönhetően találkozik, aki szintén kulcsszereplővé válik majd a történetben.

A könyv sokáig fenn tudta tartani az érdeklődést (nagyjából az első egy-két száz oldalig), utána azonban úgy éreztem, hogy csupa "rizsa". Nem volt kínszenvedés az olvasása azonban, nem is okozott tulajdonképpen élvezetet. Megismertünk egy-két újabb szereplőt, a múltjukat, kapcsolati szálakat, pár összefüggést, de semmi különösebbet. Eleinte úgy hittem, ez is a lassan hömpölygő bevezetés része, de ha a a négyszázadik oldal körül kezd "beindulni" a történet, akkor az már túlságosan is lassú lenne. 

A befejezést sem mondanám éppen tökéletesnek: annyiban különbözött a semleges középrésztől, hogy az oldalakról töményen kaptunk mindenfajta érzelmet. Haragot, meglepődést, boldogságot, szánalmat egyaránt. Amit nagyon hiányoltam az a fülszövegben említett minden-titokra-fény-derül szakasz. Erről csak annyit, hogy nagyobb és meglepőbb dolgot reméltem.

Persze jó tulajdonságai is vannak a könyvnek: eleinte más időben(múltban) és váltott szemszögből olvashattuk a történetet. Így nem csak Fontana kezdeti életszakaszát járhattuk végig, hanem Carter egyetemi éveit, fiatalkori tanulmányait és jelen lehettünk akkor is, mikor őrülten beleszeretett egy ifjú lányba.Meg kell mondani az írónő ezeket a fejezeteket hihetetlenül eltalálta és számomra nagy élményt nyújtottak, mivel mindig is rajongtam ilyesfajta élettörténeteket olvasni.

A másik fő erénye a történetnek a karakterek kidolgozottsága és a részletes múltjuk bemutatása, amiből megtudhatjuk, hogy mit miért tettek, miért váltak azzá akivé. Még egy pluszpont, hogy a a könyv révén Spanyolország történelméről és akkori helyzetéről is kapunk információkat.

A karakterek közül Blanca figyelemre méltó személyiség, amit nem csak azért érdemelt ki, mert logikusan gondolkodott, vagy éppen jól állt a dolgokhoz, hanem meg tudott bocsátani olyan embernek aki elárulta, megértette a férje helyzetét és a mélypontból is fel tudott állni. Persze volt egy-két tévedése, de mindig megtalálta a megoldást. Daniel nagyon szimpatikus egyéniség, a humorával és a beszédével mindig megnyert magának, ezért is lepődtem meg kicsit a befejezésnél egy bizonyos dolog miatt.

Pontozás: 3/5 pont