Eltűnődtek-e valaha is, mennyit ér egy emberi élet? Aznap reggel az öcsémé egy zsebórát ért.
1941-ben a tizenöt éves Lina képzőművészeti iskolába, az első randevúra és a közeledő nyárra készül. De egy éjszaka a szovjet titkosrendőrség erőszakkal behatol az otthonukba, és elhurcolják anyjával, öccsével együtt. Szibériába deportálják őket. Lina apja a családtól elszakítva él át hasonló borzalmakat, majd egy munkatáborban halálra ítélik. Minden elveszett. Linának eközben fogalma sincs arról, miért történnek velük ezek a szörnyűségek. A lány félelmet nem ismerve küzd az életéért, mindent kockára tesz, hogy rajzaival, alkotásaival üzenni tudjon. Reméli, hogy művei eljutnak az édesapjához a börtönbe, és tudatják vele, hogy a családja életben van. Lina és családja hosszú, szívszaggató utat tesz meg, és csak a hihetetlen erő, szeretet és reménykedés segít nekik a keserves napok túlélésében. De vajon elég-e a szeretet, hogy életben tartsa őket?
A magával ragadó, gyönyörűen megírt, valós elemekkel átszőtt történet egy tizenéves lány szemszögéből mutatja be annak a több százezer embernek a sorsát, akik a balti államokban végzett sztálini tisztogatásnak estek áldozatul. A rabul ejtő történet a fiatal olvasóknak feledhetetlen élményt kínál, hiszen az emberi lélek csodálatos természetéről, reményről, szenvedésről, összetartásról és kitartásról szól. A könyv pillanatok alatt a New York Times ifjúsági sikerlistájának élére került.
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 352 oldal
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Oldalszám: 352 oldal
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Hiába tanulunk az iskolában a II. világháborúról és annak a borzalmairól, nem tudjuk átélni, átérezni azt a nyomort, könyörtelenséget, embertelenséget, amit a Gulagon szenvedtek el az emberek. (Őszintén szólva nem rémlik, hogy a balti államokban élő emberek elhurcoltatásáról szó lett volna a történelem órán. Ezért is figyelemre méltó Ruta Sepetys munkája, ami a világháborúban szenvedő és elhunyt embereknek is emléket állít.) Ez a könyv olyan valósághűn adja vissza azokat a borzalmakat, a halál érzését és hangulatát, hogy beleborzong az ember.
Mindig is szerettem a történelmet, és ezáltal a történelmi könyveket is előszeretettel olvasom. Főleg az ilyen ifjúsági regényeket, amik a száraz információközlés helyett, befogadhatóvá teszik a fiatalabb olvasóknak is a történelmet.
Mindig is szerettem a történelmet, és ezáltal a történelmi könyveket is előszeretettel olvasom. Főleg az ilyen ifjúsági regényeket, amik a száraz információközlés helyett, befogadhatóvá teszik a fiatalabb olvasóknak is a történelmet.
Szibériában csak két lehetséges kimenetel lehetett: a siker túlélést jelentett, a kudarc halált. Én az életet akartam.
Rosszul hittem, amikor azt gondoltam, hogy az Árnyalatnyi remény elolvasása után ugyanúgy fogok az életre tekinteni, mint előtte. Lina története - és még sok mellékszereplőé is - annyira megrendítő volt, hogy olvasni is nehéz volt, nemhogy elhinni és felfogni. A könyv által újrafogalmazódott bennem a "remény" és a "kitartás" fogalma. Elgondolkoztatott, hogyha Lina helyzetében lettem volna, én mihez kezdtem volna. Én is ragaszkodtam volna az utolsó fénynyalábhoz? Az életet választottam volna és a teljes reménytelenségben is kitartottam volna? A könyv olyan kérdéseket vet fel és olyan mélyenszántó gondolatokat tartalmaz, hogy 20 évvel idősebbnek éreztem magam.
Hálát adok az égnek, hogy nem 30 évvel előbb születtem, ahol a szülészetről hurcolják el az anyát a lányával együtt, ahol tetvek között és mocsokban kell élniük, ahol a higiéna nyomát se lehet látni, ahol emberek fagynak halálra és könyörögnél a halálért. Te pedig otthon, a meleg, fűtött lakásban olvasol egy finom forrócsoki mellett és nem kell azon aggódnod, hogy megéled-e a következő napot.
Meghalni nehezebb, vagy annak nehezebb, aki életben maradt? Tizenhat évesen árvaságra jutottam Szibériában, mégis pontosan tudtam. Efelől soha nem volt kétségem. Élni akartam.
Az Árnyalatnyi reményben szerepet kap a szerelem is, ami csak nyomokban jelenik meg, de annál lényegesebb. Lina és Andrius kapcsolata annyira őszinte és ártatlan, de talán soha nem találkoztak volna ha nincs a II. világháború és az elhurcoltatás. Majd a szétválás és újra egymásra találás. Ez szó szerint érzelmi hullámvasút volt és egyik pillanatról a másikra változott a hangulatom.
Azt ajánlanám mindenkinek, aki tervezi a könyv olvasását, szerezzen be valami olvasmányt ami "feltölti" a lelkét, mert Ruta Sepetys komolyan megdolgoztatja az ember pszichéjét.
Azt ajánlanám mindenkinek, aki tervezi a könyv olvasását, szerezzen be valami olvasmányt ami "feltölti" a lelkét, mert Ruta Sepetys komolyan megdolgoztatja az ember pszichéjét.
Pontozás: 5*/5
Külföldi borítók:
